Klein: A két udvarhelyi arany mindent megér

0
841
Névre szóló mezt kapott az FK-tól ajándékba. Fotó: Pál Árpád.

Utoljára állt a kapuba, tapsolt neki a közönség. Ott volt az udvarhelyi teremlabdarúgás születésénél, mint fogalmaz, pályafutásának egy jó története van.

Százötvenötszörös román válogatott, összesen hatszoros országos bajnok. Klein László nyakába kétszer került az aranyérem úgy, hogy az udvarhelyi kaput védte. Elégedett a pályafutásával, reméli, hogy egyszer visszaadhatja azt, amit a teremlabdarúgástól kapott. A vasárnapi búcsúmeccs után feltettünk pár kérdést.

Búcsúztál attól, amelyik életed meghatározó része volt az elmúlt több mint egy évtizedben. Miként élted meg?

Finom-vegyes érzések voltak bennem. Júliusban elhatároztam, hogy visszavonulok, akkor a klubvezetőséggel volt egy olyan egyeztetés, hogy egy búcsúmeccsre visszatérek. Ez a pillanat most jött el. Eddig úgy voltam vele, hogy ez a találkozó is olyan lesz, mint a többi. De nem olyan lett.

Akárhogy is nézzük, egy korszak lezárult az életemből. Az ember vénül, öregedik, ezt a lépést meg kell tenni. Örülök, hogy biztos kezekre hagyom a posztom, az udvarhelyi kaput. Andrei Grigoras már az elmúlt idényben megmutatta, hogy méltó arra, hogy az FK kapuját védje.

Évekkel ezelőtt igazán jól kezdődött a futsalkarriered. Az első, hazai rendezésű bajnoki tornát megnyertétek, ráadásul téged választottak a legjobb kapusnak.

Amikor visszatekintek, akkor úgy vélem, hogy az én teremlabdarúgó pályafutásomnak egy jó története van. 2002-ben indult az egész, akkor én a Famos Rt-nél dolgoztam, benne voltam a cég minifoci csapatában. Jakab Zoltánt már azelőtt, a nagypályás időszakból ismertem, egy fél éven keretül győzködött, hogy menjek az akkor alakuló futsal együtteshez védeni.

Ketten búcsúztak: Klein László és Mihály Zoltán. Fotó: Pál Árpád.

Többször elutasítottam, mondtam, hogy nem szeretem ezt a sportágat, elég nekem a nagykapu, nem kell kicsi. Kitartó volt, beadtam a derekam. Elmentem egy edzésre, onnan kezdve pedig itt ragadtam. Nagy szerepe van abban, hogy a tizenöt év alatt szinte mindent elértem, amit itt Romániában lehetséges volt.

Rengeteg meccs van a hátad mögött. Vannak olyanok, amelyeket kiemelnél?

Vannak jó és rossz élményem is. A kapus élete olyan, hogy egyszer fenn, máskor lenn. Meghatározó a szerepünk, hiszen egy jó kapus egy fél csapat. Nem köntörfalazok, kitörölnék pár meccset az emlékeimből, például rajtam ment el a válogatottnak egy vb-selejtezője. Ez benne van a pakliban.

Azért a pozitív kicsengésű mégis több. Az első bajnokság ilyen, a Marosvásárhely elleni döntő. Arra mindig szívesen visszaemlékszem. Nem csak én, hanem az egész csapat maximálisan teljesített. A rangsor második fokán a második udvarhelyi bajnoki cím áll, amikor a Déva ellen nyertünk a sorsdöntő meccsen. A félidőben még ők vezettek egy góllal, aztán fordítottunk, úgy lettünk aranyérmesek.

Nekem hat országos bajnoki címem van, kettő udvarhelyi, négy vásárhelyi. A két udvarhelyi első hely sokkal többet ér, mint a másik négy. Sőt, még egy is többet ér azoknál.

Zárult a profi pályafutásod a futsalban. Milyen út nyílik meg előtted az elkövetkezőkben?

Tizenöt év alatt felgyűlt sok idő, amelyet távol töltöttem a családtól. Most ezt próbálom bepótolni azzal, hogy velük vagyok. A teremlabdarúgást kicsit ki akarom zárni az életemből. Nem jelentem ki, hogy teljesen.

Lehet, hogy a jövőben visszatérek majd a klubhoz segíteni. Valamiféleképp viszonoznom kell ennek a sportágnak, a csapatnak azt a segítséget, amit én kaptam tőle, tőlük.

Egyelőre viszont próbálom élvezni a több szabadságot.

Futsalmeccsek az internetes csatornán

Futsalmeccsek az internetes csatornán

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..