Mihály: Sok minden idehúz

0
763
Mihály Zoltán utoljára lépett pályára. Fotó: Pál Árpád.

Utoljára öltötte magára az udvarhelyi mezt. A búcsúmérkőzést követően kifejtette, mindig jól érezte magát itt, szívesen tért vissza. Egy kis hiányérzete azért maradt.

Két játékosát búcsúztatta az FK Székelyudvarhely a vasárnapi bajnoki találkozón. A lefújást követően előbb Mihály Zoltánnal beszélgettünk.

Kellemes, vagy kellemetlen perceket jelentett a búcsúmeccs? Milyen volt ezt megélni?

Érdekes érzés, nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy milyen volt. Egyetlen sportoló sem akarja ezt a pontot elérni, amikor befejezi az aktív pályafutást. Akarva-akaratlanul elérkezik ez a pillanat. Ezúttal megszeretném köszönni az egész udvarhelyi sportszerető közönségnek, a klubvezetőségnek, a csapatnak, a városnak, egyszóval mindenkinek.

Nagyon jól éreztem magam Székelyudvarhelyen, azért is játszottam ennyi esztendőt itt. Egyetlen rossz érzésem van, nem sikerült bajnoki címet szerezni sem a Sport Klubbal, sem pedig a Futsal Klubbal. Remélem, hogy a fiúk a közeljövőben behúznak egy aranyérmet, mert a nézők, a város megérdemli, nagy erőfeszítést tesznek a csapatért.

Erre, az utolsó találkozódra udvarhelyi mezben biztosan emlékezni fogsz. Az elsőt még fel tudod idézni, hogy milyen is volt?

Ha nem csal az emlékezetem, akkor rögtön nemzetközi porondon játszottam itt. Az SK megnyerte a bajnokságot, így az UEFA Kupában indult, négycsapatos tornán mutatkoztam be, Zágrábban léptünk pályára. Egyben kellemes élmény is volt ott, mert büntetőből gólt szereztem, jól kezdtem.

Melyik az a meccs, amelyre nagyon büszke vagy?

Több ilyen van. A legkiemelkedőbb, amikor az UEFA Kupában – a magyar válogatottakkal együtt – az egyik legjobb együttes, az orosz Dinamo Moszkva ellen 3–0-ra vezettünk. Ez az első félidőben volt, még mi sem hittük el, nemhogy mások. A végén fordított az ellenfél, de az a húsz perc maga volt a csoda.

Hazai pályán is fantasztikus találkozókat játszottunk. Amikor 1 500 néző begyűl a városi sportcsarnokba, érzed, hogy neked szurkol, belehajszol a győzelembe, az leírhatatlan.

Többször visszatértél Udvarhelyre, a legutóbbi idényt is itt töltötted. Voltál más kluboknál is, mégis a szíved visszahúzott.

Igen, sok minden kötelék idehúz. Édesanyám nagykadácsi, kijelenthetem, hogy a fél szívem székely. Jól éreztem mindig itt magam, a csapattársakkal is nagyon jól kijöttem. Amikor elmentem más klubokhoz nem találtam meg azt az érzést, mint Udvarhelyen.

Lezárult egy szakasz az életedben, milyen úton mész tovább?

Úgy vagyok vele, hogy egy évig nem akarok túl sok mindent csinálni. Még nem gondolkoztam el azon, hogy milyen úton megyek tovább. Van időm. Kisgyerekem van, egyéves. Most az a legfontosabb, hogy minél több időt lehessek vele. A család kerül az első helyre, eddig is fontos voltak számomra, ezúttal azt az időt, amit az edzések, a kiszállások, a meccsek vettek el tőlük, azt most rájuk fordíthatom.

Futsalmeccsek az internetes csatornán

Futsalmeccsek az internetes csatornán

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..